Az ifjú háborgott. Nem tehetett semmit, pedig izmainak feszültsége tettvágyról tanúskodott. Tudta, mi lenne a helyes és hogy kellene véghezvinni. De ki ő? Egy senki. Meg sem hallgatnák és ha mégis, ifjúsága okán legfelljebb kinevetnék.
Körülnézett. A szobában rendetlenség, kamaszos rendetlenség honolt. Az ifjú ledőlt az ágyra, nem tett semmit a káosz ellen. Nagy tetteket akart véghezvinni és közben elfelejtett élni.
Agyában a megoldást látta, a megoldást, a megoldást. De milyen megoldás az, ami csak álmokban él?