Komoly tekintetű tehetséges ifjak,
Szép, álmodozó márciusi vágyak,
És a valóság kegyetlen képe,
mely időről-időre felébresztene.
Szíveteket a fájdalom nyomja
És sietve merültök az álmokba vissza.
Fájna megszólalni e kegyetlen világban
Senki sem tudja meg, szívetekben mi van.
El fogtok hullani, ahogy szüleitek,
El fognak nyomni azok, akik őket.
Szabadságvágyatok lassan lecsillapul
És megalkuvón, csendben a porba hull.