"A minap régi osztálytársammal találkoztam a buszállomáson. A már régen is nagyszájú leányzó egyszerűen nem akart megismerni. Amikor az átlagoshoz képest elég hangosan ráköszöntem, rámnézett, majd elfordította a fejét. Haja hidrogénszőke volt, bőre szolárium-barnított és már kevésbé feszes testére párducmintás leggings és a hideg ellen alig-alig védő fehér műszőr mellény tapadt. Szintén fehér magassarkú csizmájában továbbállt egészen a mellettem levő kocsiállásig. Ott nekem hátat fordítva megállt és cigarettát vett elő. A szél felém fújta a füstöt, ami a műkörmös kezében tartott cigarettából és kontúrozott szájából tört elő. Köhögnöm kellett; mindig is rosszul tűrtem a cigifüstöt. Emlékszem, mikor először terjedt el a pletyka az osztályban, a legmenőbb csaj cigizik. Futótűzként ért végig az osztályon a kérdés: És te cigiztél már? Természetesen igennel válaszoltam, holott dohányos mostohaapám miatt szinte irtóztam a cigaretafüsttől. A többiek is lódítottak, csak néhányan, a mintaszülők mintagyerekei közül álltak ki saját véleményük mellett és mondták csendesen -nehogy a társaság kitagadja őket- , hogy ők nem próbálták még és nem is akarják. Az osztály menő csaját lelkesen vettük körül mi, a csicskái és lelkesen hallgattuk élménybeszámolóját az anyjáról, aki nem engedi és az apjáról, aki nem bánja, csak a lakásban ne tegye, és volt már, amikor együtt cigiztek a teraszon. Ő volt a menő csaj, aki mindig mindent először próbált ki közülünk és már hatodikosként a végzős fiúkkal kavart. Udvartartásaként mi ácsingóztunk egy-egy megunt bizsuja után és mi igyekeztünk ott forogni, ahol ő, hátha a nagyfiúk velünk is szóba állnak.
Körülbelül a középiskola második osztályában kezdtem elszakadni tőle és a többiektől. Nem tudom, mi történt, talán a tanárok unszolása hatott, hogy tovább kell tanulnom és néhány felsőbbéves barátnőm a szakkörről, akik elmesélték, hogy a fiú osztálytársaik miket mondanak a csajról. Ezek után szép lassan leépítettem a kapcsolatunkat. Persze jött a hiszti hogy megváltoztam és hogy nem vagyok hű hozzá. Ez igaz is volt. Szerencsére a legjobb barátnőm is velem tartott és rájöttem, hogy ő már igazából évek óta hagyni akarta az egészet, csak nem volt elég határozott. Kikerültem a csicska szerepből és bekerültem a főiskolára. Tegnap épp a munkahelyemre siettem, amikor összefutottunk. Őt nem vették fel a fősulira és nincs jó állása. Egyedül neveli néhányéves kisfiát és egy kis albérletben élnek."