A fűben egy kisgyerek feküdt. A kerítés árnyékába húzódott a nyári nap fénye elől. Anyuka megmondta, hogy ebéd után egy ideig ne menjen a napra. Egy távcsőt szorított a szeméhez és a felhőket kémlelte vele. A távcső kopott bőrszalagja szakadtan lógott. Repülőt akart látni. Néha elkalandozott a villanyvezetéken üldögélő madarak felé, de egyébként nem volt hiba kitartásában. Éppen egy bogarakra vadászó madárkát figyelt, amikor a kék háttérben egy ezüstös kis pontot vett észre. Hirtelen felpattant és az égbolt rövid kutatása után újból a repülőre fókuszált. Ha hunyorított, még a repülő két szárnyát is látta és gyerekképzelete azt mondta neki, hogy egy apró alak épp kihajol az ablakon és neki integet. Visszaintegetett. Érdeklődve figyelte ahogy a repülő után húzódó kondenzcsík elpárolog és egészen a látóhatárig követte. Ezután anyuka hívta és ő boldogan szaladt be hozzá.
Évekkel később ugyanez a kisgyerek, amikor már felnőtt volt és tapasztalt és nem ért rá magasan repülő vasmadarak után integetni, hazalátogatott idősödő szüleihez. Kissé kellemetlennek érezte ezeket a kötelező látogatásokat, de az anyja néhány olyan hét után, amikor nem látta, egyre gyakrabban hívta telefonon. Amikor eljött, folyton-folyvást régi emlékekkel untatta őt, a komoly felnőttet. Ma a repülős történet következett. Mintha nem hallotta volna még elégszer. A kerti ebéd után az anya bevitte az ételt és az edényeket, nehogy a szemtelen legyek rájuk találjanak. A komoly felnőtt épp azon gondolkodott, hogyan mondja meg a visszatérő nőnek, hogy mostmár igazán sürgősen mennie kell. Úgyis marasztalni fogja, jobb lesz szép lassan elkezdeni. Utána akart menni a konyhába, de ekkor észrevett valamit az ablakkeret és a virágláda között. A régi távcső volt az, amibe az apja még manapság is néha belenéz. Ösztönösen emelte ki a muskátli lecsüngő ágai közül és emelte szeméhez. Utoljára legalább egy évtizede nézett bele.
A távcső kopott bőrszíja szakadtan lógott. A komoly felnőtt a felhőket pásztázta és hamarosan meg is találta, amit keresett; egy kis fehér pontot, egy repülőgépet. szíve hevesebben vert. Keze önkéntelenül emelkedett magasba.

Szerző: heshagcec  2010.03.18. 20:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fehertollak.blog.hu/api/trackback/id/tr551850598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása